Az analógia elve Pázmánynál és Suáreznél

Absztrakt

Annak ellenére, hogy Pázmány Péternek (1570-1637) a gráci egyetemen tartott metafizikai tárgyú előadás-anyagának jegyzetei nem állnak rendelkezésünkre, az általa vezetett disputációk és a Dialectica előadás-jegyzetei alapján világos képet nyerhetünk a metafizikai ekvivocitás, analógia és univocitás témáit illető nézeteiről. Tanulmányom első lépésben Pázmány analógia-tanítását ismerteti, különös tekintettel a létezés sajátosságának analóg voltára vonatkozóan. Pázmány nézetei után azon gondolatmenetek rekonstrukciójára vállalkozom, melyeket Francisco Suárez fejti ki ugyanezen témákat illetően Disputationes metaphysicae című főművében. Harmadik lépcsőben az előadás komparatív módon állítja egymás mellé Suárez és Pázmány metafizikai elképzeléseit, rámutatva egyfelől arra, hogy a terminológiai különbségek ellenére milyen közel áll egymáshoz a két elképzelés, másfelől hangsúlyozva azt, hogy a terminológiai különbség annak számlájára írható, hogy a két kései skolasztikus gondolkodó eltérő módon recipiálja Vio de Caietanus De nominum analogia című művét.