A "kritikai kép" Lyotard-nál

Absztrakt

Tanulmányomban Jean-François Lyotard figura-koncepcióját és a „kritikai kép” fogalmát szeretném rekonstruálni. Lyotard Discours, figure (DF) című esztétikai művéből indulok ki, melyben a figurát Merleau-Ponty fenomenológiája, illetve a Freud által kidolgozott pszichoanalitikus módszer segítségével ragadja meg, elemzései során az előbbitől az utóbbi felé haladva. A figura, mint a tudattalan elsődleges folyamataihoz tartozó rendetlenség és különbség, betörésével dekonstruálja a jelentésőrzés és -átvitel médiumaként értett diskurzust, mely a rend és a (nyelvi) oppozíciók terepe. Amellett szeretnék érvelni, hogy Lyotard esztétikáját, és különösen a DF azon passzusait, melyek a műalkotás kritikai potenciájáról értekeznek, a „kritikai kép” kifejezés felől érdemes olvasni, ugyanis az jelentős relevanciával bír a figuralitás kritikai használatának adekvát módját illetően. A DF példái mellett Lyotard szintén 1971-ben publikált Freud selon Cézanne című tanulmányára is kitérek, mely Merleau-Ponty Cézanne kételye című írásának továbbgondolásaként olvasható, és jól illusztrálja egy konkrét festészeti példán, miként mozdul el Lyotard a fenomenológiától a pszichoanalízis felé.