Ki mint vet (össze)...

A komparatív filozófia irányai és a komparatív recepciótörténet elméleti vázlata

Absztrakt

Az összehasonlító filozófia évezredes múltra tekint vissza, de intézményes formában, többé-kevésbé önálló filozófiai irányzatként az 1950-es évektől erősödik meg. A terület képviselői számos aspektusból közelítenek európai és Európán kívüli szövegek összevetéséhez. Tanulmányom első részében a komparatív filozófia különböző megközelítéseit három fő kategóriába sorolva tekintem át. Amellett érvelek, hogy bár az összevetés alapfeltétele az összevetett gondolkodók közötti minimális hasonlóság, ez az esetek túlnyomó többségében hiányzik, így a vizsgálat mintegy sejtésen alapul. A második részben Max Weber ideáltípus-koncepciójából kiindulva vázolom az interkulturális összehasonlítás egy olyan megközelítését, amely megkísérel felülkerekedni ezen a kihíváson, majd erre építve a komparatív recepciótörténet módszertanát. Ennek lényege, hogy az egymástól elszigetelten kialakuló gondolkodástörténeti hagyományokat egy mindkettőjük számára külső, harmadik tradíció általuk történő befogadásán keresztül elemezzük, amely ezáltal a kettő között valódi „metszetet” teremt. Írásom záró szakaszában ezt a módszertant Motoori Norinaga, a XVIII. századi japán gondolkodás kiemelkedő alakja, és G.W.F. Hegel lélek-képének összevetésén teszem próbára kettejük konfucianizmus-értelmezéséből kiindulva.