A művészet relevancia-elmélete
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2025.25.1.346Kulcsszavak:
művészetfilozófia, relevancia, kooperativitási elv, játékelmélet, GriceAbsztrakt
A tanulmány egy új művészetelméletet kíván kidolgozni Paul Grice relevancia fogalma és kooperativitási elve segítségével. Azt állítom, hogy általában az különböztet meg egy műalkotást egy tőle esztétikailag megkülönböztethetetlen artefaktumtól, hogy relevanciája és ezáltal jelentése van. Az artefaktumokat, amelyeknek a műalkotás egy alesete, az jellemzi, hogy megtestesítenek normákat, de relevanciájuk csak a műalkotás esetében van. Ez a relevancia a modernizmus megjelenése óta gyakran, bár nem mindig, egy művészettörténeti diskurzusba ágyazódik, a mű kontribúcióját ehhez képest értelmezzük. Így a műalkotást Ian Hacking nyomán interaktív fajtának nevezhetjük, mert hatással van rá a rá vonatkozó fogalmi rendszer. A mű ezért mindig reagál valamiképpen a néző és a művészeti világ elvárásaira, akár azzal, hogy a művészeti játékszabályokat felrúgja. Az ilyen módon játékelméletileg releváns műalkotások példáján konklúzióként megpróbálom bemutatni, hogy a művészet egyik funkciója az, hogy érték-detektorként működjön, illetve lehetővé tegye az értékekről való kommunikációt



