Suárez recepciója és a kései skolasztika szerepváltozásai a 18. századi egyházpolitikai csatározásokban

(Damiani János: Doctrina Verae Christi Ecclesiae)

Absztrakt

A dolgozat Damiani János egyes kegyelemtani és metafizikai nézeteinek bemutatására tesz kísérletet. Alapvető kérdésünk az isteni közreműködés (concursus), segítségnyújtás (auxilium) és megengedő tevékenység (permissio) mibenléte lesz, és azt kívánjuk bemutatni, hogy a 18. századi Damiani egész gondolatmenete során valójában nem tesz mást, mint hogy Francisco Suárez és Luiz de Molina korábbi érveit rekapitulálja. Ami azonban mégis érdekessé teszi Damiani eszmefuttatását az az, hogy mindezt egy olyan, megváltozott intellektuális környezetben teszi, ahol vitapartnerei már réges-rég elfogadták az általa is megfogalmazott állításokat. Állításunk szerint ezért a Doctrina Verae Christi Ecclesiae leginkább egyfajta captatio benevolentiae-ként értelmezendő, ami az osztrák császári udvaron belül volt hivatott a reformkatolikus törekvéseket hiteltelenné tenni.