„Hisznek, vagy csak hiszik, hogy hisznek.” – Montaigne és Bayle a hitről
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2015.15.1.181Absztrakt
Mi a fideizmus? Olyan hit vajon, amely semmilyen érven nem alapul, vagy olyan, amely nem demonstratív érveken alapul? Vajon az tekinthető fideistának, aki azt állítja, hogy hite nem támaszkodik semmilyen érvre, logikai levezetésre vagy valószínűségre, hanem az a spontán megtérés irracionális és reflektálatlan gyümölcse, egy „szívbéli” „érzület”? Vagy inkább az, aki bár visszautasítja a demonstratív bizonyításokat és a metafizikai bizonyítékokat, azt mégiscsak elismeri, hogy a hit megalapozott meggyőződés, amely – miképp megannyi más hétköznapi meggyőződés is – történeti és erkölcsi érveken nyugszik (történeti érveken értsük a tanúságtételek igazságát és a Szentírás hitelességét; erkölcsieken a tanítás tekintélyét, koherenciáját és fenségességét)?